Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Kerti Mariann – Az enyém ilyen

2019.05.25

Honnan tudjuk, hogy ez az igazi önvalónk, kérdezted, hát én az enyémet már megismerem. Megismerem az értelmetlen görcsöt, ami védi, erről tudom már, hogy közel járok, olyan ez, mint amikor lázas vagy, és minden olyan elmosódott, valószerűtlen, és fáj kinyitni a szemed, vagy mintha egy üveglap lenne előtted, amin nem tudsz áthaladni. És akkor megerőszakolom magam, először erőlködve, hogy na most akkor lássuk, hogy mi ez, mi elől bújok már megint el, és ki van odabenn, és igazából mit szeretne, és most már elég jól ismerem magam, egészen jól felismerem ezeket az érzéseket, félelmeket, tudom hova kötni őket, tudom, honnan, hova valók, és elhúzom azt az üvegajtót, és kinyitom a szemem. És ott vagyok minden alatt, minden mögött, kuporgok, mint egy újszülött, túl nagy a világ körülöttem, túl nagy a zaj, bántóak a fények, és a bőrömhöz ér a hideg. És megkérdezem magam akkor, halkan, hogy meg ne ijesszem, mit szeretnél? Mit szeretnél valójában? És amit mond, elhiszem. Én mondom azt. Az vagyok én. Az enyém ilyen.

kerti-mariann---az-enyem-ilyen.jpg